A magánnyomozó nem túlzott, amikor elmondta milyen a ház. Lelakott épület volt az utca sarkán, de a környék egészen barátságos benyomást keltett. Felmentem az ajtóhoz vezető lépcsőn, a korláton hamutál roskadozott.

Kopogtam.

Fear turns men into monsters

Erdő, ház, család, vírus. Túlélni. A történet nagyjából ki is merül ennyiben, mondhatni a film nagyobbik része "pretty uneventful", de nem is a a gore-on van a hangsúly. Trey Edward Shults legújabb mozijában egy egészen másfajta vadállatot szabadít el, mint azt a legtöbben várnánk.

Ez a film nem hagyomáyos értelemben véve jó. A posztapokaliptikus körítés pusztán azért kell, hogy pozicionáljuk magunkat a megfelelő kontextusba. A legjobb horror az emberről szól. Itt valójában pedig addig nincs is horror, amíg az ember meg nem teremti.

50-es „régen minden jobb volt”-típus:

– Mi az ott a kezeden?

– Mit gondolsz?

– És ez jó? A csajoknak biztos tetszik.  Azért van, mi? - kérdezi, miközben vállat von.

– Hát persze - dörmögöm.

– Mennyibe kerül egy ilyen?

– $$$.

– Úristen! Az nem kevés, de sok.

– Lehetett volna háromszor ennyi is.

Megrázza a fejét, hallgat, pedig látom rajta, annyira mondaná a magáét, hogy majd szétdurran.

– Az szép!

Egy barátom azt mondta, amikor megmutattam neki ezt a kisfilmet, látszik, hogy Carrey menekül. A karrierválságból, amely a komédiától egészen a tragédiáig sodorta. Nem teljesen értek egyet ezzel a megállapítással. Jim Carrey-ben mindig is ott volt egyfajta tragikus jellem, egy kirekesztett, fura alak, aki a humoron keresztül alkotott egészen csodálatosat - akárcsak a végtelen vigyorú Robin Williams -, de most, rengeteg csalódáson, válságon és bánaton túl végre elérkezett másik imádott önkifejezési formájához: a festészethez.

"I think I needed color."

Mr. Welsh, a skót munkásosztálybeli neveltetése miként formálta önt, mint írót?

Nagyon nehéz objektívan megítélni magadatat, illetve a körülményeidet, de egy dolog, amit biztosan állíthatok, hogy úgy nőttem fel, hogy mesélők vettek körbe. Mindenki a családomban hatalmas sztorizó volt. Az apám, a fivéreim folyamatosan jártatták a szájuk, és remek történeteket meséltek. Azt hiszem ennek volt némi köze a Celtic-hez, és főként a hagyományos verbális sztorizáshoz. Az embereknek megvolt a hajlamuk a meséléshez. Amikor idősebb lettem, elkezdtem pubokba járni és imádtam.

Run away from life with Bryan Cranston

Nem terveztem, de úgy döntöttem, hogy csinálok egy ilyen szekciót is a blogon, ha már a filmek szerves részét képezik az életemnek - ezáltal pedig nagy hatással vannak az írásaimra.

Ha igazán lehet valamit szeretni a független filmekben, akkor az az, hogy nem a biztonsági játékra mennek, nem kell behódolniuk a különböző kliséknek a bevétel érdekében, és az élet olyan aspektusait mutathatják be, amelyek eltérnek az átlagtól. A Wakefield egy tehetős kisember drámája, aki úgy dönt, hogy felrúgja az életét valamint annak berögzült rutinját.

Amikor hazafelé a repülőn ültünk, belém hasított az ismerős érzés, amely minden idegen országba való utazás után felbukkan. A rengeteg felgyülemlett élmény és emlék, amely montázsként hullámzik az agyamban és akaratlanul mosolyra fakaszt. A felszabadultság, a feltöltődöttség érzése, amely egy olyan vibe-ot ad, amit rettentően kevés dolog a világon. Nem akarok itt az élet nagy tanulságairól didaktikus kiselőadást tartani, mert  nem tudnék semmi újabbat sem mondani annál az egyszerű mondatnál, hogy: utazni jó.

Egy angol kocsmában ülök egy portugál lánnyal, sörözünk, cigizünk, és más nem is érdekel. Millió gondolat kavarog a fejemben, miközben mellettünk magyarul hadovál egy csávó. Persze, hogy ő a leghangosabb a kocsmában, mert bárhova megyünk, nem bírjuk levedleni azt a kurva cinizmust és a panaszkodásra való hajlamot, amitől coolnak és feljebbvalónak érezzük magunkat. Épp azt magyarázom a lánynak, mennyire tetszik a félig angol félig izraeli csaj a szemben lévő bárban. El akarom hívni randizni, de nem vagyok benne biztos, hogy olyan izgalmas, mint amilyennek gondolom - végül úgyis megteszem, mert minden újat ki kell próbálni.

A Szerző menüpont alatt mindent megtaláltok, amit tudni kell rólam, de legyen itt egy hivatalos "első bejegyzés" az egyik kedvenc íróm idézetével.