1989-ben születtem Szekszárdon. A Babits Mihály általánosba jártam, ezt követően az I. Béla Gimnázium és Informatikai szakközépiskolába, ahol leginkább azt tanultam meg, mennyire nem érdekel az informatika. A gimi után irány Pécs, Pollack Mihály Tudományegyetem, TV-műsorgyártó szak - OKJ. Igen, létezik ilyen.

Első albérlet, hosszú párkapcsolat, kevés barát, lógás és filmek minden mennyiségben.

The Great Pessimism: két éves kurzusból lett három (csúszás nélkül nincs fősuli ugyebár), depresszió, motivációhiány, rossz párkapcsolat. Szakítás, hazaköltözés, kilátástalanság, alkohol és dohány.

Négy hónappal később: elköltözöm Londonba. Életem egyik legjobb döntése. Kinyílik a világ: új emberek, kultúrák, lehetőségek és lehengerlő brit akcentus. Bumm! Szerelem első látásra. A legtöbben csak pénzt keresni jönnek, nem élni, pedig az újrakezdéshez az ország váltás az egyik legjobb módszer.

Mindig is filmrendező akartam lenni - nem is adtam fel végleg ezt a célomat azóta sem -, de azt hiszem inkább abban reménykedtem, hogy belefutok Guy Ritchie-be egy pubban valahol London közepén, és három pint sör után elkezdődik a karrierem. Maradjunk annyiban: Ritchie még nem jelentkezett.

Tizennégy éves korom óta rendszeresen írok (versekkel kezdtem, aztán kritikák és blogolás), a bakancslistámon mindig szerepelt egy regény, de csak két éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a szakmával. Gyerekkorom óta lenyűgöznek a karaktervezérelt történetek, ahogy a kitalált figurák életre kelnek, szeretnek, gyűlölnek, isznak, dohányoznak, és tragikusan gyönyörű módon meghalnak, hogy örökké éljenek. Nem véletlenül ez az egyik legnehezebb hivatás, amibe milliók buknak bele, mert átfogó és összetett, kitartás nélkül pedig totális kudarc.

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy kitűnjek, és elérhetővé tegyem az irományaimat mindenki számára.

Tegyetek egy próbát!