Haláltánc az ördöggel

Sidney Lumet utolsó filmje.

Karaktertanulmány.

Hanknek (Ethan Hawke) pénz kell. Egy igazi szerencsétlen, állandóan le van égve. A volt feleségének három havi gyerektartással lóg, mégis kocsmázik, piál, mert valamivel el kell nyomni a mindennapok nyomorúságát. Testvére, Andy (Philip Seymour Hoffman) elméletben hatszámjegyű összeget keres egy könyvelőcég nagykutyájaként, de valami bűzlik az irodában. A számok nem stimmelnek, és az a fránya drogfüggőség sincs ingyen, úgyhogy sürgősen pénzre van szüksége. Feldobja hát az ötletét Hanknek: rabolják ki a külvárosban álló ékszerüzletet – ami a szüleiké.

A film strukturálisan egy mindentudó narrátorként épül fel, mégis csak néhány szereplő szemszögéből mutatja be az eseményeket, a rájuk gyakorolt hatását. Minden mindennel összefüggésben van. A cselekmény ezért lassan bontakozik ki, a kamera elidőz a karaktereken: közelebb hozza frusztrációikat, hibáikat, bűneiket és kétségbeesett próbálkozásukat arra, hogy rendbe hozzák az elcsesződött rablást. Persze, ahogy lenni szokott, minden óraműpontossággal baszódik el, és nemcsak Hank és Andy élete csúszik szét, mint kőzetlemezek földrengéskor, hanem a hozzájuk közel álló személyeké egyaránt.

Szívszaggató, ahogy a szereplőkkel együtt lejjebb és lejjebb kerülünk, egyenesen a pokol gyomrába. Andy és Hank nem bűnözők, szimpla, hétköznapi emberek, kisebb-nagyobb hibákkal, amelyek végül a társadalom peremére szorítják őket, oda, ahol férgek és paraziták tanyáznak. Tudják, hogy elcseszték, tudják, hogy nincs visszaút, és a bennük formálódó démonok – fakadjanak gyermekkori sérelmekből, féltékenységből, vágyból vagy akár kapzsiságból –, egyszercsak kirobbannak és lángba borítanak mindent maguk körül.

Lumet utolsó rendezése az a fajta mocskos bűnfilm, amelyben minél mélyebbre kerülünk, annál keservesebbé válik követni a történéseket. Mert szereplői ugyan elveszettek, és gonosz ambíciókkal teszik, amit tesznek, de ettől függetlenül nem rossz emberek. Az életük félresiklott, és mi vagyunk a szemtanúk, akik végignézhetik, ahogy mindnyájan a vesztükbe rohannak. Ellentmondásosan hálás szerep ez.