Ha egy másik magyar humorista írna hasonló könyvet nem érdekelne. Bödőcs paródiagyűjteménye nem azért megy élményszámba, mert jelenleg ő a magyar stand-up műfaj atyaúristene - na jó, azért is. De itt nem csak a humorról van szó, hanem a csillapíthatatlan kultúrszomjról, amely úgy zubog benne, mint egy megduzzadt patak árvíz idején. Legyen szó irodalomról, filmművészetről, zenéről vagy ikonikus történelmi figurákról, mindaddig amíg kultúra, Bödőcs szenvedéllyel viseltetik iránta. Ez pedig egy olyan szimpatikus vonás, amelyet akkor is díjaznék, ha nem ő lenne a magyar kortárs humor legjobbja.

Tetszik a küldetéstudat, amely az írásai mögött lapul, tetszik, hogy mindenféle behódolás, kínos erőlködés nélkül vállalkozott a paródiák megírására, még ha eleinte kellett is egy kicsit simogatni az önbizalmát. Bödőcs olvasászeretete átüt a sorokon, fejet hajt a nagyok előtt, ugyanakkor frappánsan halálba is cikizi őket a stílusukért, de nyílván ez itt a dolog lényege ugyebár.

Azok a legsikerültebb írásai, ahol olvasás közben az olvasó szinte hallja a hangját, a sajátos hanglejtéseket, az eltúlzott kifigurázásokat, a mesteri szókarikaturistát, akinek nagyfröccse felett muslincaglória fénylik a kocsmapult világosságában. De nem, ez nem stand-up, ez irodalom, más a műfaj, de a poénok itt is ülnek, és az olykor mögöttük meghúzódó komolyabb mondanivaló szépen átvilágítja a sorokat, ha kellően figyelünk.

"A fecske is veréb, csak biznisz klassz."

De van, hogy szimplán hangyafasznyi fogalmunk sincs arról, hogy mi az istenről is magyaráz, meg amúgy is ki a fasz az a Hántes S. Tamás? Az intelligencia olykor olyan magaslatokba tör, ahol már túl ritka a levegő és kevés az oxigén, ahhoz, hogy követni lehessen. Persze ezt nagyban befolyásolja az olvasottság, illetve a szerzők beható ismerete - bár anélkül is élvezhető a nagyja -, de egyet kell értenem azzal az állítással, hogy a paródia akkor működik igazán, ha rövid, tömör és velős. Esetenként pedig túl sok az oldalszám, az agyondíszített jelzők és a kacifántos, régies magyar szavak használata.

A szerzők bemutatása viszont öt csillagos mutatvány, azokon esetenként térdcsapkodva lehet nevetni, Hemingwayen át Rejtő Jenőig, akinek a paródiája akkora telitalálat, hogyha felolvasnák egy kocsmában biztos elfogyna az összes sör. Szóval aki teheti, ne csak hallgasson, de olvasson is Bödőcs Tibort!