3 hónap szétmálló rémálom

2018. szeptember 09. 18:28 - Peterbencze Akos

Rengeteget gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a posztot, és azt hiszem az önterápiás jellege miatt döntöttem úgy, hogy kiadom magamból az elmúlt három hónapom történéseit. Le akarom tudni, magam mögött hagyni ezt a gyötrelmes időszakot. Hol is kezdjem? Oh, igen. Ivan Locke. Ivan…

Tovább
komment
Címkék: blog gondolatok

Éld, ne túléld

2018. április 07. 22:28 - Peterbencze Akos

Pizzafutár, postás, eladó, pincér, szakács és a munkásosztály összes gürcölője több a munkájánál. Több annál, mint amit csinál. Ezt általában elfelejtjük, letagadjuk, beletörődünk és elfogadjuk. Nem az a baj, hogy ezeknél az állásoknál kötünk ki, hanem az, hogy tudomásul vesszük, ennyi jár, ez a…

Tovább
komment
Címkék: gondolatok

FilmelmÉLET

2018. február 04. 17:56 - Peterbencze Akos

Vannak azok a bizonyos filmek, amelyek remekül kezdődnek, tele vannak feszültséggel, érdekfeszítőek és abszolút közös érzelmi hullámhosszon mozognak a nézővel. Megvan bennük a szerethető főhős: legyen az pozitív vagy negatív karakter, de átérezzük a helyzetét, beleéljük magunkat a szerepébe,…

Tovább
komment
Címkék: gondolatok

#Nosztalgia

2017. október 04. 02:30 - Peterbencze Akos

"Sóvárgás, vágyakozás (távoli, elveszett, elmúlt dolgok után); honvágy." Kicsit olyan ez, mint a rák. Az eleje még fun, amikor előkerül a bakancslista, és az ember úgy tekint rá, mint lehetőségre. Hirtelen jogosulttá válik arra, hogy a felhalmozott, meg nem tett dolgokat belesűrítse abba a…

Tovább
komment
Címkék: blog gondolatok

#Álom

2017. szeptember 23. 09:00 - Peterbencze Akos

Azt álmodtam, hogy megölelem apámat egy év távollét után, országhatárokon túl, száz meg száz videohívással később, és újra gyereknek érzem magam a karjaiban. Arcszeszének erős illata keserű dohányszaggal keveredve felidézi bennem a nyarat, amelyet jóformán egy kocsma udvarában töltöttem, és imádtam…

Tovább
komment

#1

2017. szeptember 11. 12:27 - Peterbencze Akos

Egy angol kocsmában ülök egy portugál lánnyal, sörözünk, cigizünk, és más nem is érdekel. Millió gondolat kavarog a fejemben, miközben mellettünk magyarul hadovál egy csávó. Persze, hogy ő a leghangosabb a kocsmában, mert bárhova megyünk, nem bírjuk levedleni azt a kurva cinizmust és a panaszkodásra…

Tovább
komment
süti beállítások módosítása