"/>

10 éves a THE DARK KNIGHT

2018. július 19. 12:40 - Peterbencze Akos

Léteznek bűnözők célok nélkül. A motivációjuk nem merül ki olyan egyszerű dolgokban, mint a pénz vagy a hatalom. Az általános morált akarják darabjaira zúzni, majd végignézni, ahogy az emberek széttépik egymást és veszett kutyák módjára menekülnek, mert csak így képesek reagálni a káoszra. Amikor a társadalom intézménye széthullik, előjön belőlük az ösztönlény, korcsokká degradálódnak, és amikor már minden lángol, a romok, a vérengző zűrzavar közepén, a mocsokból felhúzott fellegvár tetején helyet foglalva visít az elemi gonosz: JOKER.

dark_knight_10th_anniversary1.jpg

A The Dark Knight Joker világégetése. A villain-é, aki Christopher Nolan értő kezei között és Heath Ledger őrült mélységekbe merülő alakításában formálta meg a nagybetűs GONOSZT. A Sötét lovag túlnőtt rendezőjén, túlnőtt a franchise-on, és bizonyos értelemben megreformálta a képregényfilm műfaját.

Gotham elindult a javulás útján: Batman visszaszorította a bűnözést, a maffia fulladozik, a maszkos igazságosztó példáján felbuzdulva pedig minden kispolgár igyekszik részt venni a szervezett bűnözés elleni harcban.

Ebbe a már-már nyugodt hangulatba rondít bele Mr. Why-so-Serious. Minden normát, írott és íratlan alvilági szabályt felrúgva keresi partnerét egy tánchoz a sápadt holdfénynél. Ehhez pedig káoszra van szüksége.

Bruce Wayne a feltörőben lévő államügyészben (Harvey Dent) látja az igazságszolgáltatás jövőjét. Azonban meg kell győződnie róla, hogy minden tekintetben (korrumpálódás és ambíciók) megfelelő ember erre a posztra. Mr. Füligszáj azonban ezt sem hagyja szó nélkül.

Nolan biztos kézzel vezeti a cselekményt. A jéghideg, félelemmel átitatott atmoszférába az akciójelenetek rakétaként csapódnak be. A dialógusok a bőrünk alá kúsznak, a feszültség pedig araszolva mászik fel a gerincünkön a két és fél órás játékidő alatt. Nolan hagyja, hogy a karakterek mélyre merüljenek, kibontakozhasson a jellemük, és a fejlődésük minden pillanata a szemünk láttára zajlik. A dialógusok közt feltűnő morális, valamint egzisztenciális témák néhol filozófiai magaslatokba emelkedése pedig hab a tortán.

Heath Ledger zsigeri alakítását Nolan telebombázza extrákkal: sötét, lüktető zenével burkolja be a pengeélen táncoló, kirobbanni kész őrületet. Joker pszichotikus gesztusai, kiszámíthatatlan természete egyfajta tébolyult atmoszférát teremt, és nekünk nézőknek, minden perce mennyország. Heath Ledger hosszan és többnyire magányosan készült a szerepre, azonban, amikor a családjának beszélt róla, azt mondta, hogy ez mindennél komolyabb és összetettebb lesz, mint amit valaha eljátszott. Nem hazudott. (Érdemes megnézni egyébként az I am Heath Ledger című dokumentumfilmet, amelyből rengeteg apróság kiderül Heath zsenijéről.) Joker fekete lyukként szippant magába mindent és mindenkit, aki csak a közelébe merészkedik.

dark_knight_10th_anniversary.jpg
A finálé masszív és erőteljes, de Nolan nem zár Happy End-el. Realista világképét végig megtartva kerüli el az indokolatlanul heroikus befejezést és a szentimentalizmust, miközben előkészíti a trilógia záró darabjának a terepet. Itt még nincs a manapság divatossá vált építkezés, hatalmas cliffhanger, és nem kell nyolc film ismerete hozzá, hogy a néző tudja miről van szó. A TDK önmagában mestermű, és az egyik legjobb képregény adaptáció, amely valaha készült.

Ez az írás egy korábban megjelent kritikám átdolgozott változata.