"/>

Galveston (avagy a személyes Bibliám)

2018. július 14. 18:25 - Peterbencze Akos

Nic Pizzolatto louisianai származása egy örök beforratlan seb. Gyermekkorát az erőszak, mint közös nyelv, és az őt körülvevő tudatlanság lengte körbe, amelyben az emberek ököllel intézték el a problémáikat. A házban ahol felnőtt nem voltak könyvek - sem egyéb, amely az intellektuális fejlődését szolgálta volna, a televíziót leszámítva. „Elvégzed az elemit, és beállsz robotolni valami gyárba vagy egy leszel az istent ostobán és lankadatlanul követő birkanyáj tagjai közül.”

galveston_pizzolatto.jpeg

Gyerekként belevetette magát a körülötte burjánzó Louisianai vadvilág és fülledt mocsarak felfedezésébe. Később elkezdett érdeklődni a művészet iránt, - amelyről azt állította -, arra használta, hogy elmeneküljön a vidékről.

Minden karakterében fellelhető egyfajta romlottság, amelyet zord környezetük és hányattatott múltjuk egyfajta stigmaként vésett a lelkükbe. Ez nem egy eszköz vagy zsánerelem, mint a skandináv krimikben fellelhető klasszikus stílusjegyek. Ez tapasztalat és megfigyelés eredménye. Nem fog olyan nap virradni, amikor Pizzolatto boldog, kiegyensúlyozott emberekről ír majd történeteket, amelyben életük csordogálásának gyönyörűségét ecseteli. Figurái meghasonlott személyiségek, akik rég elvesztek démonoktól hemzsegő erőszakos múltjuk sűrű fehér ködében. Roy Cady és Rocky közülük valók.

"Egyes élményeket nem élhetünk túl, és utánuk nem létezünk teljesen, még ha nem is sikerült meghalnunk."

Roy egy negyven éves végrehajtó, akinél tüdőrákot diagnosztizálnak. Rocky tizennyolc éves, eltévelyedett gyönyörű lány, aki stricheléssel próbál új életet kezdeni. Sorsuk összefonódása nem törvényszerű, pusztán rosszkor vannak rossz helyen. Egy elhagyatott ház sötét konyhájában hidegvérrel meg akarják őket gyilkolni, de túlélik. A férfi évek óta kelet Texas hírhedt polák maffialakját szolgálja, Rocky pedig egy erőszakos és kilátástalan gyermekkorból keresi a kiutat. Együtt kell menekülniük.

Roy minél előbb le akarja rázni az ijedt lányt, de a lelkiismerete és egy jobb élet gondolatának csábító reménye meggátolja. Az újrakezdés lehetősége ugyan kizárt - Roy tudja, hogy meg fog halni, de Rockynak még nem késő.

A Galveston klasszikus értelemben véve ugyan krimi, de az erőszak rétege alatt a könyv lényegét a két főszereplő között létrejövő lebilincselő interakció és Roy filozofikus merengései adják. Pizzolatto nem sarkít, nem idealizál. Húsbavágó valósága kemény és nyers.

Tájleírásai lehengerlő erővel hozzák közelebb Texas atmoszféráját, a forróságot és a helyszínek vad szépségét, amelyben a történelem nyomai folyton ott bujkálnak. Az emberek tökéletes lenyomatai a szélsőséges vidéknek, a szegénység és kilátástalanság minden mozdulatukból és szavukból csak úgy sugárzik. A mocsárvidék és a tenger gyönyörűsége mellett Pizzolatto elképesztő hitelességgel megírt erőszak ábrázolása sokkoló és brutális.

nic_pizzolatto_galveston_kritika.jpg

Nincs szép vagy csendes halál. Émelyítő és lelketlen van. A könyv utolsó ötven oldalán a feszültség tapintható, és az elkeserítő valóságban csak nagyon ritkán gyúl fény. De a befejezésben, a meggyalázott áldozatok holttestei között az ártatlanságból egy olyan gyönyörű érzés sarjad, amely egy tornádó fékezhetetlen erejével zúzza szilánkjaira szívünk, hogy a romok között valami csodálatosra leljünk.

Ez az írás egy korábban megjelent kritikám átdolgozott változata.