"/>

#Álom

2017. szeptember 23. 09:00 - Peterbencze Akos

fatherandson.jpg

Azt álmodtam, hogy megölelem apámat egy év távollét után, országhatárokon túl, száz meg száz videohívással később, és újra gyereknek érzem magam a karjaiban. Arcszeszének erős illata keserű dohányszaggal keveredve felidézi bennem a nyarat, amelyet jóformán egy kocsma udvarában töltöttem, és imádtam minden percét. Az egész filmbe illő lesz, mint egy megható jelenet, egy érzelmi csúcspont, amelyet az egyre erősödő zongora-soundtrack fájóan gyönyörűvé farag, ezért később minden top 10-es listán helyet kell majd szorítanom neki. Amikor elsüt egy poént úgy nevetek, ahogy a kilencvenes évek derekán, ötévesen a kanapén játszva a GI-Joe katonáimmal. Egy hajszálvékony pillanatra megértem, hogy ő az a barátom, aki sosem fog cserbenhagyni. 

De a valóságban nem szól zongora a háttérben, autók robognak, zsibong az utca, még talán meg is botlok, és amikor odalépek hozzá, mindössze egyetlen érzés rezeg végig szellemként minden idegvégződésemen: boldogság.