"/>

Dennis Lehane interjú (fordítás)

2017. szeptember 21. 12:36 - Peterbencze Akos

dennis-lehane-01_interju.jpg

Mr. Lehane, George Simenon francia krimiíró egyszert azt mondta: "Egy véres élet jobb, mint egy unalmas házasság." Egyetért?

Nem, Flauberttel értek egyet, aki azt mondta: "Legyen polgári és unalmas életed, mert így lehetsz erőszakos és szenvedélyes a fikcióban."

Nos, az biztos, hogy a könyveiben jelen van az erőszak. Az első jelenet a Az éjszaka törvényéből úgy kezdődik, hogy a főhős egy kád cementben állva várja, hogy bedobják az óceánba... Mi az, amit fontos tudni, ha az ember gengszter-eposzt ír?

Úgy gondolom, hogy a képzelőerő, a fantázia fontosabb, mint a tudás. Stephen Crane megírta a The Great American War-t, mégsem járt soha harcmező közelében. Egy gengszterről vagy bárkiről írni soha nem a gengszterrel kezdődik, hanem magával a személlyel. Csak utána jön a munkájuk.

Mit gondol mindannyiunkban megbújik egy "gyilkos"?

Az a kortól és a körülményektől függ. Ezt úgy hívom, hogy A Német Kérdés: feltételezzük, hogy az I. Világháború után nincs Hitler, és egy egész német generáció nő fel azzal a tudattal, hogy erkölcsösek és becsületesek. Nem lesznek belőlük őrök a munkatáborokban, mert semmi ilyen nem történik meg. Azt hiszem az emberek épp annyira morálisak, amennyire a körülöttük lévő nyomás és a körülmények megengedik nekik, és nagyon keveseknek kellett igazán szembenézniük ezekkel a dolgokkal. A Német Kérdés ugyanaz, mint az Amerikai Nyugat Kérdés: emberek nyugatra mennek, és lemészárolják a bennszülötteket. Vess egy pillantást a történelem legrosszabb alakjaira, a legrosszabbra, akire csak gondolni lehet. Azt mondanám, csak Joseph Stalin ébredt úgy fel reggel, hogy azt mondta magának: "Én vagyok az Ördög." Legalábbis ilyen típusnak tűnt.

Mindig a legjobbat keresi az emberekben?

Van egy sor az egyik könyvemben, ami a legtalálóbban fest le engem, így szól: "Az a te bajod, hogy csak a jót látod a rossz emberekben, és csak a rosszat a jókban." Valahogy így vagyok az emberiséggel. Ha rámutatsz valakire, és azt mondod: "Ő egy szörnyű ember!" én azt felelem, "Tényleg?" és odamegyek váltani pár szót az illetővel." De ha azt mondod: "Az a fickó egy szent", akkor elsétálok az ellenkező irányba, mert nem hiszek neked.

Mitől gyűlöl meg valakit?

Nem gyűlölök senkit sem.

Igazán? Senkit?

Voltam már nagyon közel hozzá. Hajlamos vagyok intenzíven nem kedvelni valakit, de a gyűlölet számomra egy nagyon egyszerű definició: ha gyűlölsz valakit, az azt jelenti, hogy képes volnál kilökni egy kamion elé. Én nem tartok ott. Talán csak arrébb terelném, hogy amikor a kamion átsűvít előtte egy pocsolyán, akkor az rajta csapódjon.

Hisz a halál utáni életben?

Igen.

Mit gondol milyen lehet?

Ha van túlvilág, akkor már mi is ott vagyunk. Nincs idő. Ha egy szeretted meghalt, nem üldögél odafent egyedül. Már velük vagy, mert az idő olyan gyors, mint egy csettintés. Mindezen túl azt gondolom, bármi is legyen odakint az univerzumban, az az érzésem, hogy jószándékú. Van egy XX. század végi teória, ami azt mondja: "A pokol nem tűz, pusztán távollét Istentől."

Gyerekként apácák és Jezsuiták tanították. Mit gondol ez jó előkészítés volt az írói karrierhez?

Igen, mindenképpen. A Jezsuita alapítvány filozófiája a következő: miden válaszra van egy újabb kérdés. Ez remek módszer egy drámaírónak a témák megközelítésére. Távol tart a dolgok túlzott leegyszerűsítésétől.

A könyvei közül megfilmesítették a Titokzatos folyó-t (Mystic River), a Hideg nyomon-t (Gone baby Gone) és a Viharszigetet (Shutter Island) is. Írás közben eszébe jutott valaha, hogyan is fog kinézni mindez a nagyvásznon?

Ha írok, soha... de talán valahol mélyen tudat alatt azért ott van bennem. Nem tudom teljesen figyelmen kívül hagyni, pláne azóta, hogy Hollywoodban azt hiszik isteni adomány van a kezemben.

Azt mondják, amikor Clint Eastwood felkereste a Titokzatos folyó kapcsán, abban a pillanatban igent mondott, ahogy Clint megkérdezte, hogy adaptálhatja-e a könyvet.

Nem azonnal, de majdnem, igen. Egy barátjától kapta kölcsön a könyvet, elolvasta, és még azon a hétvégén felhívott, hogy meg akarja csinálni. Azt mondtam, nem akarom eladni. Volt néhány telefonbeszélgetésünk, és végül meggyőzött. Senki más nem volt érintett csak Clint és jómagam.

Azt olvastam, hogy Az éjszaka törvénye (Live by Night) című regényét szintén adaptálják, méghozzá Ben Affleck rendezésében.

Így igaz. Olvastam a forgatókönyvet, ami remek, de Benen múlik a dolog. Jelenleg épp Batmant játszik, szóval meglátjuk...

Az Éjszaka Törvényében elég mélyen beleásta magát a gengszterek életébe és szokásaiba az amerikai tilalom idején. Sokan azt mondanák, hogy nem ezek voltak Amerika legrosszabb évei.

Naná, hogy nem, épp az ellenkezője. Rengeteg jó dolog született a tilalomból, többek között a virágzó Jazz-korszak és a női egyenjogúság. Azelőtt a nők álmodni sem merhettek volna arról, hogy liberális identitást kapjanak. Az emberek azt mondták: "Bocs, de ez nem fog megtörténni." Nemzeti szintű elégedetlenség. Ugyanakkor adott egy szörnyű dolgot is ez a korszak az Egyesült Államoknak: eszméletlenül nagy hatalmat a szervezett bűnőzésnek. Kétségtelenül ez volt a negatív hatása, és csak rosszabb lett a helyzet...

A krimi műfajában már bizonyított, de képes lenne ugyanezt megtenni mondjuk a romantikus zsánerben? Ez tehetség kérdése?

Érdeklődés kérdése. Az én érdeklődésem főleg az erőszak, osztályszint, a gazdagok és szegények kérdésköre körül forog, szóval ezek nem feltétlenül segíténenék hozzá egy romantikus komédia megírásához. Úgyhogy ez nem tehetség kérdése, hanem inkább az érdeklődésköré - mi az, ami megmozgat.

Az első könyvét, az A Drink Before the War-t mindössze néhány hét alatt írta, aztán évekig várt, amíg megjelent kiadásban. Honnan volt ekkora türelme ehhez?

Nem türelmes voltam, hanem huszonöt éves és unatkoztam. Egy senki voltam, kiadó és ügynök nélkül - nem volt semmim. Amikor végre találtam egy szerkesztőt, ő átíratta velem a teljes kéziratot, és azóta is remek kapcsolatot ápolunk.

Az Elfújta a Szél legendássá vált azzal, hogy 17-szer utasították el, mielőtt megjelent nyomtatásban.

Azt hiszem a leghíresebb A 22-es Csapdája (Joseph Heller), mert azt az összes nagyobb és kisebb New York-i kiadó visszadobta, mielőtt megjelent.

Akkor ez reményt ad mindnyájunknak.

Van remény.

Az eredeti interjú 2014 májusában jelent meg a The Talks-on.

Fordítással kapcsolatos javaslatokat, korrigálosakat szívesen fogadok, dobjatok egy emailt.