hashtag szociálmédia-pszichopata

Aubrey Plaza bármilyen filmben ijesztő, mert az ördög állandóan ott bújkál a tekintetében, de az Ingrid Goes West-ben talán az a legrémisztőbb, ahogy reagál a valóságra. Nem mond igazán újat arról, milyen veszélyes pszichopatákat, hamis barátokat, igaz ellenségeket és félreismert ál-személyiségeket szolgáltat nekünk a huszonegyedik század legmérgezőbb találmánya, a közösségi média. Ugyanakkor félelmetes, ahogy elgondolkodtat a napi szociálmédia, illetve bármilyen internetes tevékenységbe ölt időről. Egy hamis burokban betűkből és emojikből kreálunk olyan személyiségeket, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Eközben a film komédia oldala is remekül működik (Plaza-nak és Ice Cube egyébként meglepően tehetséges fiának, O'Shea Jackson Jr.-nak köszönhetően), de mint a jobb vígjátékok, a végén ez is fáj, mert mélyre vág. A Black Mirror-nak van egy vonatkozó epizódja (Nosedive), amelyben sokkal analitikusabban nyúl a témához a sci-fi keretein belül, ezért még kegyetlenebb az ábrázolása és a megfestett világképe. Az Ingrid-ben azonban azért sokkolóan erős a karakterportré, mert a hétköznapi embert, a szomszéd lányt veszi górcső alá, akivel simán nap, mint nap összefuthatsz. És lehet, hogy közösségben pont olyan fesztelen, vicces és bájos, mint az átlag, de közben egy elveszett, beteges elme, aki segítségre szorul.

Elég morbid és az Instagram-filterek alatt helyenként mocskos film, a gyönyörű Los Angeles-i naplementébe csomagolva.